2019. 05. 10. Éjjel a gáton: Csongrád ? Szentes
Izgatottan vártuk ezt a napot is. A vasútállomáson szép létszámú csapat várakozott. A kalauz megkérdezte, hogy még ma visszajövünk-e, mivel csak egyirányú jegyünk volt. Mikor mondtuk, hogy igen, gyalog a gáton, csodálkozva nevetett rajtunk.
A csongrádi vasútállomáson rövid eligazítást tartottunk (hogyan kell gyalogolni a városban, a gátra vezető úton, majd a gáton, hogyan kelünk át a közúti hídon), majd egy gyors csoportfotó után nekivágtunk a távnak.
A városból gyorsan kiértünk a csongrádi Holt-Tiszához, ahol lenyűgöző volt látni a lenyugvó napot. Sok-sok fotót készítettünk az aranyhídról, mely ekkor látható a víz felszínén. Utunk üdülőházak és horgászhelyek között vezetett, közben etettük a szúnyogokat, de mi sem maradtunk éhen: az út mentén található akácfák virágjából csemegéztünk J. A gátra felérve messze még a vonatot is láttuk, néhány őzről, gólyáról is megemlékezhetünk.
A gát tetején megvacsoráztunk, közben jól megijesztettek bennünket az ott egy tanyán élő pávák a kiáltozásukkal.
Innen volt igazán izgalmas a túra, a sötét gátoldalon lehetett kommandósat játszani, a fűben megbújva egymást ijesztgetni. Bár a világító fejlámpák és a fényvisszaverő mellény nehezítette a játékot J.
A közúti hídon a velünk túrázó felnőttek segítségével keltünk át, izgalmas szakasz ez az úton.
A gát szentesi oldalán ismét rövid pihenőt tartottunk, elfogytak a maradék csokoládék, gyümölcsök. Már csak az út fele van hátra!
Lassan beértünk a Tisza-lejáróig, ahonnan még egy rövid ideig a gát tetején folytattuk utunkat.
Az egyik gátőrháznál rátértünk a kerékpárútra, innen már a csapat egy része nagyon fáradtan küzdött a célba jutásért. Végül sikerült mindenkinek megtennie a kb. 13 km-es utat! Éjfél után térhettünk nyugovóra, tele élménnyel.