2018. 11. 02. Darules a Fehér-tónál
Az őszi szünetben sem unatkoztunk: kipróbáltuk a pályázati keretekből vásárolt távcsöveket a Sándorfalvához közel fekvő Tisza-völgyi Bemutatóháztól induló tanösvényen illetve a darulesen.
Nagyon jól felkészült vezetőnk, Ábrahám Krisztián előbb a bemutatóházban ismertette velünk Beretzk Péter életpályáját, a Fehér-tó madár- és állatvilágát, különösen a darvak életét, vonulási tudnivalóit. A legérdekesebb talán a függőcinege fészke volt, amelyet a szegény gyermekek cipőcskeként használtak télen.
Ezután rövid túrára indultunk a Fehér-tó közelében: megtekintettük a Beretzk Péter kilátót, innen remekül lehetett használni a távcsöveket!
Sokat megtudtunk az itt átvonuló madarakról, de a környék gyógynövényvilágáról is. Több növényt is testközelből megismertünk: például a vaddohányt és a vackort. A legérdekesebb az a néhány unka volt, amelyet kézbe fogva is megnézhettünk, megtanultuk, hogy a békaféléknek csak a lábát szabad megfognunk, nehogy a hasán a bőr az emberi kéztől zsírossá válva ne tudjon lélegezni.
Pár kilométer után visszasétáltunk egy kis erdőn át a bemutatóházig, ahonnan csoportosan indultunk a Fehér-tó partjára a darvak esti behúzását megtekinteni.
Ez a program már mások számára is nyilvános volt, közel száz gyermek és felnőtt kísérte figyelemmel a behúzást. Nemcsak a szemünkre, hanem a fülünkre is szükségünk volt, hiszen a darvak hangját sokszor hamarabb hallottuk, mint ahogy megláttuk volna a sötét ?madárfelhőket?. Szinte elsötétült az égbolt, amikor egy-egy nagyobb csapat elrepült felettünk. Mivel ehhez a földön csendben kellett lennünk, szinte csak suttogva lehetett beszélgetni, és valahogyan ?álcáznunk? kellett magunkat: a legügyesebbek egy-egy csipkebokor alatt-mögött bújtak el, és közben jókat csemegéztek a C-vitaminban dús csipkebogyókból. Mások a nádas tövében fészkelték be magukat.
Bár a képek nem tudják visszaadni az átvonuló madarak tömegét, azért egy halvány fekete csík mutatja: valóban darvak tízezreit láthattuk esti nyugovóra térni. Hallottunk olyan sumákoló darvakról is, amelyek itt Szeged környékén töltik a telet, mivel az enyhe téli időben a környékbeli földeken bőven találnak ennivalót maguknak, és megspórolják a több ezer kilométeres utat, majd tavasszal újra csatlakoznak a vonuló társaikhoz.