2019. 05. 03-05. Horthy Miklós Emléktúra: Drégelypalánk
Egész évben erre a túrára vártak a hetedikes-nyolcadikos túraszakkörösök, hiszen eddigi életük leghosszabb teljesítménytúrájára vállalkoztak, összesen 33 km-t tettek meg!
Május 3-án kora délután indultunk el Kiskunfélegyházán, Budapesten és Vácon át (séta a városban a Duna-parton, a székesegyház megtekintése némi sütizéssel) Drégelypalánkra. Ezt a túrát is a Hazajáró Egylet szervezi évek óta, a felvidéki magyarlakta települések lakóinak segítségével Jakab Sanyi szervező várt bennünket.
Viszonylag korán volt takarodó, miután megalkudtunk, hogy másnap sokáig fent lehet maradni.
Reggel hét óra körül már a drégelypalánki vasútállomáson intéztük az indulást (előzetes regisztrációval nagyon gyors volt), majd egy csoportfotó után nekivágtunk a távnak ? sajnos szemerkélő esőben, ez társunk is maradt kb. a táv feléig.
Az első ellenőrzőpont 10 km-nél van, addig az ipolyhídvégi végeláthatatlan szántóföldek, majd egy rövid erdős szakasz után egy vadregényes völgyön át visz az út. Mivel itt nincsenek kijelölt túraútvonalak, végig szalagok vezettek bennünket a Korponai-dombság tájain. Egy éles jobb kanyar után következik az első meredek szakasz, a szőlőhegy megmászása. Innen már hamar odaértünk a frissítőponthoz.
A focipálya mellett elhaladva erdőkön-mezőkön bóklászva érünk be az öreg elhagyatott házak között Kelenyére, a második ellenőrzőpontra.
Egy kellemes, hosszú emelkedő következik, míg egy erdőn át elérjük az egykori 1938-as határt.
Nem messze található Ipolyfödémes, egy kedves kis falu, ahol a helyiek a kultúrházban fogadtak bennünket az esős időre való tekintettel, viszont minden földi jóval: tea, házi sütemény, üdítő, beszélgetőtársak (itt találkozhat egymással a helyi fiatalember, a csíkszentistváni születésű, de Kiskunhalason tanító pedagógus és az alföldi túraszakkörös).
Némi erőgyűjtés (innivaló és süteményfogyasztás után elhagyjuk a falut egy szép nagy legelőn át bejutva az erdőbe (egy kis villanypásztor-kerülgetés után). Újabb kilométerek megtétele, majd fel a Magas-hegyre (az előző évi viszonyokhoz képest megtisztított terepen), majd vadkerítések maradványain át jutunk fel a felejthetetlen látványt nyújtó tetőre. Ellátni innen a kiindulópontra, Drégelypalánkra, de látni Ipolyhídvéget, Tesmagot és Hontot is. Jólesik elnyúlni kicsit a földön, több mint 20 km van mögöttünk már!
Közel az ellenőrzőpont, a tesmagi pincesor egyik présháza: vaddisznógulyással, szendviccsel, sós süteménnyel kínálják a fáradt vándorokat.
Nehéz újra elindulni, pedig még 7 km vissza van, benne egy jó kis emelkedővel, a Som-heggyel. A Somos-tetőtől viszont már lefelé visz az út, kanyarog előbb hűs erdőn, majd a végeláthatatlan termőföldeken át vissza Ipolyhídvégre.
A célban finom pörkölt vár, akinek még van ereje hozzá. A szakkörösök nagyon elfáradtak, az elsők kb. 8 óra alatt, a vége 10 óránál valamivel több idő alatt értek célba. A szervezőkkel készítettünk még egy közös fotót, majd hazasétáltunk a 1,5 km-re levő szállásunkra.
A megígért ?bármeddig fent lehet maradni? állapot 10 óráig tartott, volt, aki már este 7-kor elaludt. Másnap délben indultunk haza, izomlázzal, vízhólyagokkal ?gazdagodva?.
